From Dust teszt
Földmunka napszámban
A From Dust Eric Chahi, az Another World és a Heart of Darkness alkotójának új játéka.
Akinek a trailer után nem esett volna le, istent játszunk, a világot alakítva kell segítenünk az embereinknek. Ki ne szeretné az egész világot saját maga megformálni, főleg ilyen látványos módon? A grafika és a fizika kétségtelenül nagyon jól sikerült, de sajnos ez nagyon kevés, néhány óra játék után halálra fogjuk unni magunkat.
Furcsa módon a világ csak három elemből áll, homok, víz és láva. A homokon megterem a növényzet, a láva felgyújtja azt és megszilárdulva kővé válik, a víz pedig többnyire csak a gondot okozza. Minden elemnek egyedi tulajdonságai vannak, a homok pereg, ezért nem lehet belőle magas hegyeket építeni, ráadásul a víz is könnyen elmossa. A láva lassan folyik és csak nagyon sok víz tudja útját állni. A vízzel el lehet oltani az erdőtüzeket, de nem érdemes, mert könnyen belefulladhatnak az emberek és homokkal sokkal egyszerűbb. Az elemekből felvehetünk adott mennyiséget és lerakhatjuk máshol, így tudunk lávából falat építeni, vagy homokkal borítani a terméketlen sziklákat a növényzet számára. Néhány pályán vízzel kell öntözni a homokot hogy terjedjen a növényzet, de ezen kívül a víznek tényleg semmi haszna nincs, annyit nem tudunk belőle felszedni hogy a lávát megfékezzük vele.
A játék lényege, hogy elfoglalják az embereink az összes pályán lévő totemet és falut építsenek köré. Amikor ez megvan, megnyílik az átjáró és mehetünk a következő pályára. Ennyi. A falu néhány épületből áll, aminek semmi funkciója nincs. A településsel némi növényzetet is kapunk, ami automatikusan terjed a homokon (kivéve néhány pályát ahol öntözni kell), de ennek sincs semmi funkciója. Ha elég sok van belőle, akkor megjelennek az állatok – amik szintén nem jók semmire -, és Story módban megkapjuk az adott mapra a 100%-os növényzet lefedettséget, amivel pályákat kapunk Challenge módban. Ha egyszer elértük a 100%-ot, akkor akár az egész sziget porig éghet, akkor sem vesztjük el.
Az embereinket nem tudjuk közvetlenül irányítani, csak megmondhatjuk nekik, hogy melyik erőforrást foglalják el. És itt kezdődnek a bajok, ugyanis ezek igazi idióták. Nagy nehézségek árán megépítjük lávából a hidat a vízen át és persze nem arra mennek, inkább felkapaszkodnak egy vulkán oldalán. És persze a legtávolabbi városokból indulnak el, miközben a szomszédban két település is van. Ráadásul minden apró, láthatatlan repedésnél képesek megállni és segítségért kiáltozni, amíg le nem borítunk nekik egy nagy kupac homokot. Néha teljesen érthetetlen módon az egész falu elkezd jajveszékelni, mintha legalábbis egy vulkán jött volna létre a malacól mögött, de valójában semmi nem történik.
A pályákon előfordulhat néhány különleges totem, amivel a falvak egyedi képességekre tesznek szert. Emberünket odaküldve egy papírsárkánnyal tér vissza, amivel a falu távol tudja tartani magától a vizet (vagy lávát). Új falu elfoglalásakor persze a sárkányos ember nem tart az alapítócsapattal, megvárja amíg kész a falu, majd szépen átballag egy új sárkánnyal, ami azért különösen idegesítő, mert általában félúton jár amikor, az új falut elmossa a víz.
Ahogy haladunk előre a történetben, kapunk néhány képességet, pl. több anyagot szedhetünk fel, elpárologtathatjuk a vizet, kiolthatjuk a tüzeket, végtelen homokot szórhatunk le, megsemmisíthetjük az anyagot, zselévé változtathatjuk a vizet stb. Ezeket a képességeket a falvak totemjei adják, de csak ha van körülöttük falu. Ezek a képességek lennének a legérdekesebb részei a játéknak, de valójában csak néhányat fogunk használni rendszeresen.
Ezen kívül van még három faféle, amik vizet adnak ki magukból, felgyújtják a többi fát (rohadt idegesítő) és robbannak. Szerencsére hamar megkapjuk a képességet amivel áttelepíthetjük a fákat.
Az egész játék során homokot, lávát és fákat fogunk pakolni. Az első egy órában még leköti az embert a játék grafikája, mert tényleg nagyon jól néz ki ahogy a homok lepereg és a víz hullámzik, de hamarosan átfordul az egész teljes érdektelenségbe. A hivatalos screenshotok és a trailer is nagyon becsapós. Szép falvakat és az emberekről sok közelit mutatnak, de valójában ezeket sosem fogjuk látni, mert az egész játékot a legnagyobb zoom fokozatban, madártávlatból fogjuk játszani. Egyszerűen felesleges ráközelíteni bármire is. Így az embereink apró pontok lesznek csupán, sorsuk egy idő után tökéletesen érdektelenné válik. Főleg úgy, hogy még hülyék is. A játék közepénél már azt éreztem, hogy mi a fenét csinálok én itt, semmi értelme az egésznek.
A grafika és a fizika rendben van, de PC-n nincs anti-aliasing, ezért csúnya. Közelről nem érdemes semmit megnézni, mert randa és ahogy említettem, értelme sincs. Story módban minden egyes pálya elején és végén végig kell néznünk ugyanazt a nyamvadt animációt, ahogy embereink átkelnek a barlangrendszeren a következő szigetre. Ha újraindítjuk a pályát, akkor is. Ráadásul a tutorial szövegek, események is újraindulnak, szóval garantált a frusztráció.
Az egészet az koronázza meg, hogy a játékot az Ubisoft Uplay DRM rendszere védi (kitől?), amihez regisztrálnunk kell és internet kapcsolatra is szükség van a játék elindításakor. Erről persze semmilyen tájékoztató nem volt kint a Steam-en amikor megvettem a játékot, szóval elmehet a francba az Ubisoft és a Steam is. Még ha jó játék lenne, akkor sem vettem volna meg ilyen legalja DRM-el.
Ez van ha kilépünk a Uplayből
Röviden a From Dust: ne vedd meg, mert nem jó játék és a DRM miatt amúgy sem érné meg.
